Mellfelvarrás

Az emlők megsüllyedésének az az oka, hogy a bőr, -amely az emlő állományának egyedüli felfüggesztője-, megnyúlik, rugalmasságát elveszti, és így a mirigyállomány és a zsírszövet-kötőszövet a gravitáció törvényének engedelmeskedve lesüllyed.

Az emlők lógása leggyakrabban szülés, szoptatás után lép fel, mivel a terhesség és a szoptatás után, a duzzadás megszűntével, -melyhez a mirigyállomány sorvadása is hozzájárul,- a bőr nem képes ugyanilyen mértékben zsugorodni. Természetesen szoptatás nélkül, sőt terhesség nélkül is felléphet ez a jelenség, csupán az életkor előrehaladásával, főleg, ha jelentős testsúlyingadozások voltak. Az emlő nagyságánál, nagy súlyánál fogva is megnyújthatja a bőrt. Lógó emlő, mint fejlődési rendellenesség is előfordul.

Mindezekből következik a műtét lényege: a fölösleges bőr eltávolítása, ezáltal az emlőállomány eredeti helyére való visszahelyezése. A műtét helyi érzéstelenítésben vagy altatásban végezhető. Nagyobb méretű emlők esetén mi az altatást tartjuk előnyösebbnek, míg kisebb emlőknél a helyi érzéstelenítést ajánljuk.

A típusműtétnél (amit az esetek döntő többségében végzünk), három metszést ejtünk: a mellbimbó-udvar szélét teljesen körbemetsszük, a mell alatti áthajlási redőben harántmetszést ejtünk, s a két előző metszést a bimbó alatt hosszanti metszéssel összekötjük. A bőrfölösleget felpreparáljuk az alapjáról, majd az emlőállományt felszívódó öltésekkel raffolva új formát adunk a mellnek, a kívánt magasságban. Ezután kimetsszük a bőrfölösleget, a mellbimbót és a bimbóudvart pedig áthelyezzük új, korábbinál magasabb, az új formának megfelelő helyére. Eközben, szükség szerint a bimbóudvar kisebbítése is elvégezhető. A metszéseket a bőr alatti szövetben és a bőr alsó rétegében vezetett tovafutó öltésekkel zárjuk, melyek később teljesen eltávolításra kerülnek. A műtét végén rögzítjük a melleket, hogy súlyuknál fogva ne húzzák, feszítsék a varratokat, mert ez a hegesedést rossz irányba befolyásolná.

Bejelentkezés »